Gyerkőcök és házi kedvencek

Melyik családban nem jön el az a pont, hogy a gyerek(ek) ne szeretnének valamilyen állatot.

Kutyát.

daily-5-omg-cute-things-071312-03

Macskát.

macska

Tengerimalacot.

tengerimalac

Lovat.

ló

Pingvint.

pingvin

Az alapvetően állattartó szülők esetében ez nem gond, lehet, hogy fel sem merül, hogy kellene egy házi kedvenc, mert már úgyis van a háznál – még ha elsősorban a szülőké is, mert már a gyerkőc születése előtt érkezett.

Nem állattartó szülők esetén ilyenkor jön a kérdések és ellenérvek garmadája: milyen állatot-mekkorát-hova tesszük-koszt csinál a lakásban-ki fog vele foglalkozni-betegségeket hordoz-mi lesz vele, ha elutazunk-nekem sem volt állatom, minek az neked ésígytovább.

Szeretném már most leszögezni, hogy én egyértelműen a pro oldalt erősítem, tehát ha valaki az indokot szeretné megtalálni, hogy miért NE legyen otthon állata, vagy hogyan passzolja el a meglévőt a születendő babára hivatkozva, akkor ne is olvasson tovább.

bébi

Nem emlékszem életem egyetlen olyan szakaszára sem, hogy ne lett volna valamilyen házi kedvencünk – kutya, macska, tengerimalac, teknős, fehér egér, nyúl. Per pillanat is egy hóbortos nyuszival osztozunk a lakáson és ami azt illeti, örökbefogadnék szívesen egy macskát is, ha nem zavarna, hogy a Férjem elköltözik. Mert ő viszont a pro és kontra oldal között valahol a senki földjén töpreng, merre tovább.

Azt hiszem, nem szükséges mondanom írnom, hogy a gyerekek életére milyen pozitív hatással van az állattartás. Egyrészt már korán elképesztő felelősségre és toleranciára nevel, mindamellett egy olyan látásmódot ad, ami később nehezen pótolható. Azok az élmények, amit ilyenkor szerzünk, mert már az egyéves is kúszhat-mászhat a család kutyája után vagy futkoshat később a macskával a kertben, nagy jelentőséggel bírnak felnőttkorunk állatokhoz való viszonyához. Mert ezek a házi kedvencek bizony minden gyerek barátai lesznek. Olyan barátok, akik mindig tolerálnak, meghallgatnak, lehet velük játszani és mégis megtanuljuk a határt, hogy mindebben meddig szabad elmenni.

És itt szeretném kiemelni a szülők felelősségét is. Mert jó az, ha nem csak szavakkal, de tettekkel is nevelünk, vagyis a gyerkőcünk nyilván azt a viselkedésformát fogja felvenni az állattal szemben, amit tőlünk is lát. Ha felelősen, az állat érdekeit is figyelembe véve éljük a mindennapokat, akkor a kicsiknek is ez lesz a TERMÉSZETES. Mint ahogy a Szüleimtől én is sokszor hallottam, hogy „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. Ez a felelősség már a választáskor döntő szerepet játszik – vagyis nyilván az életkörülményeinknek megfelelő állatot válasszunk. Ne vegyünk dán dogot, ha egy aprócska lakásban élünk, lovat, ha csak a teraszra férne, vagy tengerimalacot, ha nincs helye a ketrecnek. És ne akarjunk oroszlánt. Az igazi móka persze csak ezt követően jön, hiszen meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy hogyan közeledjenek az állathoz, hogyan lehet simogatni, játszani és törődni vele. Apróbb feladatokat is lehet adni, például minden reggel adjon ő enni a macskának vagy friss vizet a tengerimalacnak. Ne várjunk el többet azonban a kicsiktől, mint ami az életkorukból adódik, hiszen a felelősség ettől még a szülőké marad. És nyilvánvaló negatív oldalai is vannak az állattartásnak, hiszen etetni, állatorvoshoz vinni kell, foglalkozni kell vele és figyelembe venni a napirend kialakításánál, de nincs semmi, ami azt pótolhatná, amikor az egész család a házi kedvenccel játszik.

És ha mindez nem volna elég álljon itt egy-két tudományos kutatás eredménye, csak hogy igazolva lássam a leírtakat.

Az American Academy of Pediatrics (Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia) által kiadott közlemény szerint egészségesebbek azok a gyerekek, akik az első életévükben aktív kapcsolatba kerülnek kutyákkal – vagyis nem csak az utcán integetnek nekik üdvözült mosollyal, hogy vaú-vaú, hanem napi szinten érintkeznek velük. A kutatás során 397 finn gyermek fejlődését követték nyomon, és megállapították, hogy a kutyás gyerekek kevesebb alkalommal kellett antibiotikumot szedjenek és ritkábban voltak náthásak, fülfájósak.

A Daily Mailben megjelent cikk szerint 1000 gyerek 79%-a érzi úgy, hogy állata miatt hatékonyabb a tanulásban és 30%-uk aktívabb életet él, mióta van kisállat a háznál. Emellett sokuk érzi úgy, hogy egyértelműen pozitív hatással van az életére kedvencük.

Ha úgy érzed, felelősen tudnál állatot tartani, javaslom, hogy nézz körül itt:

http://www.facebook.com/kutyatar

http://talaltcica.org

A képek forrása a képre kattintással nyílik.