A ruhásszekrény titka

Emlékeztek arra a részre a Szex és New Yorkban, amikor Carrie Mr. Biggel készül új lakásba és először meglátja a gardróbszobát?

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy minden magára valamit is adó amerikai romantikus limonádé film alapeleme egy tisztességes gardrób, ahol az ember lánya elmerülhet a Jimmy Chook és Louboutinok világában.

wardrobe_full

Ez a filmek világa, persze. És hogy mi a valóság?

Gyűrött ruhadarabok…a kupitól becsukhatatlan szekrényajtó…nem találom…nincs mit felvennem…elkéstem! Már ami engem illet. Jimmy Choo és Louboutin? Ugyan már.

Így néz ki a szekrényem egy kisebb polca (a képen épp jó passzban, amolyan “majdnem rend” formában látható). Tudom, nem szép látvány, de mentségemre szolgáljon, hogy tényleg mindig rohanok. Pedig cserkészbecsszó szép rendben szoktam elrakni a ruhákat (jajj Istenem, most mindenki belát a szekrényembe, kiteregettem a “szennyest”…vagy inkább gyűröttet?). Igen, jól látjátok: össze van csúszva az egész kupac és pont olyan gyűrött minden, mint amilyennek képzelitek.

4

Most pedig jöhet a televíziós reklámokból ismert szöveg: Önnek is problémát jelentenek a gyűrött ruhadarabok? Állandóan elkésik, mert semmit nem talál a szekrényében? Elege van az állandó rendetlenségből? Próbálja ki forradalmian új bárakárminket most akciós áron csak…

Viccet félretéve: tényleg találtam megoldást a fenti problémára. Persze nem azt, hogy vasalj mindent még egyszer és dobj ki minden második ruhadarabot, amit találsz a szekrényben. Hanem: RENDEZD ÁT. De nem akárhogy.

A történet úgy kezdődött, hogy lett egy feleslegessé vált komódom, amiben fiókok vannak. A komódtól megválok, de a fiókjait annyira szeretem, hogy nem lenne szívem búcsút inteni nekik. Mi legyen? Hát kiveszek egy-két polcot a nagy szekrényből és átteszem a helyére a fiókokat, mert rettenetesen bosszant, hogy a polcoknak csak az elején használom ki a helyet, mögötte meg nincs semmi. Hiszen oda már nem látnék be, és végképp semmit nem találnék a ruhaipari Bermuda-háromszögben. Ezt az egész fiók-polc cserét könnyen megtehetem, mert szinte minden bútorunk IKEA, ami meg egymással kompatibilis (IKEA, én így szeretlek).

Ezzel seperc alatt szinte meg is voltam, de jött a következő akadály a rendezett szekrény hétpróbáján: ha a fiókba ugyanúgy rakásra halmozom a szépen kivasalt és akkurátusan összehajtogatott ruhákat, akkor egyrészt marad a probléma, hogy mint a kártyavár, összedől az egész, másrészt most már tényleg nem tudom, hogy mi van a kupac alján, mert a fiók előlapja eltakarja. Egyszerű képlet, ugye?

Hát akkor ne a szokásos módon hajtogassunk! Hanem tekerjük, mint egy…sátrat a cserkésztáborban…vagy mint egy vitorlavásznat.

Ugyanúgy elkezdem összehajtogatni a ruhákat, csak utána nem hajtom félbe, hanem szépen, lazán feltekerem az egészet. Majd katonás rendben berakom a szekrénybe. És Voilá! Volt-nincs rendetlenség:

2

Aztán vérszemet kaptam és nem csak a rövid- és hosszú ujjú pólókat, de még a vékonyabb pulcsikat is besoroztam.

Szépen megtelt majdnem három fiók, de most rend van és csodák csodája hely is lett a szekrényben, amire eddig fejvesztés terhe mellett állítottam volna, hogy az biza’ nincs.

3

Tovább is van, mondjam még?

Mindez két hete történt, a helyzet azóta változatlan és a vasalt ruhák vasalt ruhákként is jönnek ki a szekrényből, nem úgy, mint aki a krokodil szájában tett kiruccanást. Mert ugye nincs köztük olyan, amelyik a kupac alján sínyli meg a többi ruha súlyát.

Szóval, Hölgyeim, ha nem is egy teljes gardróbszobára, de legalább fiókra fel! A saját lelki békénk érdekében.